Mielőtt beszereznénk egy zöld leguánt…

A zöld leguánok Közép- és Dél-Amerika trópusi- szubtrópusi területein őshonos gyíkfélék, végleges testméretük elérheti a 2 métert (hosszú farkukkal együtt), és testsúlyuk akár a 10 kilogrammot is. A nőstények valamelyest kisebbek a hímeknél, optimális körülmények között várható élettartamuk 15-20 év közé tehető. Természetes élőhelyükön többnyire a fák lombjai között, nagyobb faágakon sütkéreznek, és táplálékul az ebben a környezetben megtalálható növényi részeket fogyasztják. 

Kifejezetten territoriálisak, ezért egyedül javasolt őket tartani. A legtöbb hüllőtől eltérően képesek a gondozójuk felismerésére, és szorosabb szociális kötelékek kialakítására, így évek alatt kezes, és szórakoztató házikedvenc válhat belőlük, de különösen nagy helyigényük és speciális szükségleteik miatt
tartásukat csak nagyon elkötelezett gazdijelölteknek ajánljuk!

A zöld leguán tartása CITES engedélyhez kötött, ezért csak megfelelő papírokkal rendelkező egyedet vásároljuk.

Tartás

A leguánok tartása mind a szabad levegőn, mind terráriumban lehetséges, de az optimális méret és hőmérséklet kialakítására mindkét esetben ügyelni kell, egyúttal megfelelő szellőzés biztosítása is szükséges.

A növendék leguánokat kezdetben célszerű zárt helyen, terráriumban elhelyezni. Számukra eleinte a kisebb terrárium is megfelelő, sőt kifejezett előnyei vannak egy nagyobb méretűvel szemben: könnyebben megtalálják az eleséget és az ivóvizet és kevésbé frusztrálják őket közeledési kísérleteink. Egy 100-200 literes akvárium elegendő nagyságú lehet egy maximum 45 cm hosszúságú növendék leguán számára.

A felnőtt leguán számára ennél már sokkal nagyobb helyet kell biztostanunk: ahhoz, hogy állatunk kényelmesen elférjen, legalább 4 méter hosszú, és 2-2 méter magasságú és szélességű területre lesz szüksége. A magasságnak kifejezetten nagy a jelentősége, mivel a természetben is a lombok között érzik igazán jól magukat, ezért sokat másznak. Ehhez a területre több deszkát, és vastag ágakat javasolt behelyezni, illetve díszítésképpen különböző lombos növények (pl. hibiszkusz) elhelyezése is javasolt, melyek akkor sem okoznak gondot, ha a leguán elfogyasztja leveleit. 

Alomként a növendékek számára használhatunk természetes anyagból (növényi rostokból) készült jó nedvszívó képességű pelleteket, nagyobb állatok esetében akár mulcsot is, bár az utóbbiak elfogyasztás esetén problémát okozhatnak. Emiatt a hüllőszőnyegek, PVC lapok, vagy akár újságpapír használata biztonságosabb lehet.

A hőmérséklet beállításához mindenképpen melegítőlámpákat javasolt alkalmazni, melyek az állatot fentről érkező hősugarakkal melegítik. Egy 2 méter hosszúságú állatnak ahhoz hogy teljes testfelületén melegíteni tudjuk, akár 6-8 izzóra is szüksége lehet, az ezen izzók által felmelegített pihenőhelyen az optimális hőmérséklet 45 Celsius fok körül kell, hogy alakuljon. A tartási hely egy távolabbi pontján ennél hűvösebb léghőmérsékletet kell biztosítanunk, de ez se legyen alacsonyabb 20-25 Celsius foknál. A két végpont között leguánunk szabadon változtatva helyzetét tudja beállítani a számára optimális
testhőmérsékletet. 

A különböző melegítőlapok, sziklák, és minden egyéb lenti irányból melegítő berendezés használata erősen ellenjavallott, ezekkel a leguán könnyen megégetheti magát, hiszen a hasán keresztül nem érzékeli a növekvő hőmérsékletet (ezt a funkciót a fejtetőn helyeződő „harmadik szem” látja el, mely a fentről érkező hősugarakat detektálja).

A melegítőlámpákon kívül UVA és UVB sugarakat kibocsájtó UV lámpa beszerzése is javasolt, mely a megfelelő D-vitamin szintézis és ásványianyagforgalom fenntartása miatt szükséges. 

A leguánok a természetben szinte mindig víz közelében tartózkodnak és kiváló úszók, ezért érdemes a tartási helyre kisebb medence beépítése is, melyben lehetőség szerint állatunk képes megmártózni. A vizet higiéniai okokból rendszeresen cseréljük! Növendék állatok esetében (amíg nem szokták meg a területet), akár napi szintű permetezéssel is biztosíthatjuk a megfelelő hidratáltságukat (különösen abban az időszakban, amíg problémát jelent számuk az ivóvíz felkutatása).

Etetés

A leguánok szigorúan növényevő állatok. A természetben főként a fákon található leveleket fogyasztják, melyeket mesterséges körülmények között különböző leveles és hüvelyes zöldfélékkel, zöldségekkel pótolhatunk (káposztafélék, kel, pitypanglevél, reteklevél, tyúkhúr, madársaláta, petrezselyem, tökfélék, reszelt sárgarépa, cukkini, uborka, egész zöldbab, stb.).

A korábban említetteknek megfelelően hibiszkusz növény behelyezésével a lombfogyasztást is elősegíthetjük. Alkalmanként (heti 1-2x) gyümölcsöt is kínálhatunk állatunknak, azonban a túlzott gyümölcsetetés magas cukortartalma és erjedési készsége miatt gyakran hasmenéshez vezethet.

Javasolt hetente 1-2x kalcium utánpótlásként hüllők számára gyártott táplálék kiegészítőt alkalmazni (pl. Korvimin ZVT por), melyet lédúsabb zöldféléket a porba forgatva adagolhatunk állatunknak.

A leguánok rágásra nem képesek, ezért az elfogyasztott eleséget egészben nyelik le. Ezt főként növendék állatok etetésekor szükséges figyelembe vennünk, és megfelelő méretűre aprítani a felkínált táplálékot.

Egyes források javasolhatják a fiatal leguánok állati eredetű táplálékkal való etetését, melyek magas fehérjetartalommal rendelkeznek, ezáltal biztosítva az állat gyorsabb növekedését. Az lyen jellegű tanácsokat NEM javasoljuk megfogadni, ugyanis a fokozott fehérjebevitel évek múltán súlyos vesekárosodásokhoz vezethet, mely akár állatunk pusztulását is okozhatja! Helyette a fiatal egyedeket is célszerű növényi alapú diétán tartani, esetükben azonban a gyakrabban adott kalcium és vitaminkiegészítés megfontolandó lehet (akár naponta vagy minden másnap)!

Egészségügyi tudnivalók, viselkedés

A fiatal egyedeket érdemes korán elkezdeni kézhez szoktatni. Az etetés kezdetben kiváló módja az interakciónak, ezáltal állatunk pozitív élményekhez köti a jelenlétünket. Kezdetben azonban ne törekedjünk a túl gyakori kézbevételre, hagyjunk időt a leguánnak, hogy megszokja környezetét. A fiatal egyedek többnyire nem okoznak jelentős sérüléseket, bár ritkán előfordul, hogy önvédelemből harapnak. A nagyobb egyedekhez viszont fokozott elővigyázatossággal közeledjünk, mert nagy méretű állkapcsukkal, hosszú karmaikkal, és különösen hosszú, izmos farkukkal akár komoly sérüléseket is okozhatnak.

Gyakran félreértelmezett viselkedés, mikor közeledésünkre és a fej érintésére a leguán meredt fejtartással, és szemének becsukásával reagál. Sokan azt gondolják, hogy a leguánnak ekkor „jól esik a simogatás”, azonban igazából ilyenkor a félelemtől „lefagy”, és megadásával a domináns felet (jelen esetben minket) távozásra próbálja bírni. Ez a szituáció tehát egyértelmű stresszt okoz állatunk számára, ezért próbáljuk elkerülni tartós fennállását.

Agresszióra utaló jelek lehetnek a fej alatti lebeny felfújása, a fejjel történő biccentés, bólogatás (melyet a leguánok egymás között is gyakran használnak változatos kommunikációra), és a farokkal történő csapkodás.

A leguánok az ivarérettséget 3 és 4 éves kor között érik el. A legtöbb gyíkféléhez hasonlóan a nőstény egyedek hím jelenléte nélkül is képesek tüsző, és tojás termelésre. Optimális esetben ezeket megfelelő fészkelőhelyen* képesek lerakni, azonban esetenként előfordul, hogy az érett tüszők a hasüregben rekednek, és orvosi beavatkozás nélkül komoly egészségügyi problémát okozhatnak. Erre a jelenségre az hívhatja fel figyelmünket, ha nőstény állatunk hasa növekszik, étvágya csökken, levertté, apatikussá válik. Ilyen esetben feltétlen keressük fel állatorvosunkat.

*Jelen cikkben nem célunk a leguán tenyésztés részleteibe belemenni, de a megfelelő fészkelőhely biztosítása minden ivarérett felnőtt nőstény leguán esetében létfontosságú. Ehhez helyezzünk az élőhely egy csendes sarkába egy sötét, megfelelő nagyságú bejárattal rendelkezdő papír vagy műanyag dobozt, hordót, melynek alját töltsük meg kerti föld és homok keverékével, és nedvesítsük meg azt. Egyéb berendezési tárgyakat, sziklákat ne helyezzünk a fészekbe. Fészkelőhelyből akár kettőt is biztosíthatunk, mivel előfordul, hogy egy adott fészkelőhelyet nem tartanak szimpatikusnak tojásrakáshoz, ami a fent említett tojásretencióhoz vezethet.

A legtöbb megbetegedés a tartástechnológiában előforduló valamely hiányosság okán alakul ki, ezért feltétlenül fontos megfelelően utánajárni állatunk igényeinek!

A leggyakrabban előforduló tünetek:
Nem megfelelő növekedés, torzult végtagok és állkapocs, hasmenés, étvágytalanság, letargia, sérülések, bőrproblémák.

Ha a fentieket, vagy egyéb szokatlan tüneteket észlel, keresse fel állatorvosát!