Mielőtt beszereznénk bármilyen rágcsálót…
A kisebb testű, mindenevő rágcsálók (hörcsög, egér, patkány) többnyire rövid élettartamúak
(általában 2-3 év), míg a nagyobb testű, szigorúan növényevő rágcsálók (tengerimalac, csincsilla,
degu) tovább, akár 5-7 évig is élhetnek.
Vannak köztük főként éjjel aktív fajok (csincsilla, degu, patkány, egér), esetükben jellemző, hogy napközben idejük nagy részét alvással töltik, míg éjszaka táplálkoznak, futkároznak, az ezzel járó zaj pedig egyesek számára zavaró lehet.
Az esetek nagy részében kézhez szoktathatóak, de természetük egyedileg is változó, vannak harapósabb egyedek is, főként a kistestű rágcsálók között. Alapvetően könnyen tartható házikedvencek, de ha nincs túl sok időnk foglalkozni velük, érdemes számukra játékokat, tágas élőhelyet, egyes fajok esetén pedig társat is biztosítani.
Tartás
A legtöbb rágcsálót jól szellőző, műanyag tálcás fém ketrecben javasolt tartani. A rácsközök mérete igazodjon az adott fajhoz, mivel a rágcsálók igazi kis szabadulóművészek, így ha túl nagy a rés, könnyen kiférnek rajta.
Aljzatnak érdemes jó nedvszívó képességű almot választani, amivel rágcsálók esetén javasolt az egész ketrec alját befedni (pl. papíralom, pelletek, vegyszermentes faforgács). Lehetőleg ez az alom ne legyen túlzottan poros, és elfogyasztása ne legyen egészségre ártalmas.
Ugyan a vizeletürítést ők is szívesebben végzik a ketrecek sarkaiba, távol az etetőtől, de kevésbé szoktathatóak alomtálcához, illetve a formált bélsárgolyókat mindenhová egyenletesen ürítik. Emiatt gyakran (akár 2 naponta) érdemes almot cserélni a ketrec igénybevettebb területein, hogy elkerüljük a kellemetlen szagok és az ezért felelős ammónia felhalmozódását.
A ketrecbe érdemes különböző játékokat, környezetgazdagító eszközöket beszerezni (pl. alagutak, futókerék, búvóhely, csörgő labdák, eleségadagolók), azonban figyeljünk rá, hogy ezek strapabíró anyagból készüljenek (a rágcsálók szeretnek mindent megrágni), ha lehetséges, könnyen takarítható vagy cserélhető legyen, és ne legyen ártalmas (pl. különböző vegyszerekkel kezelt fák).
Bizonyos fajok (pl. tengerimalac, patkány) kifejezetten társas lények, őket érdemes legalább párban tartani, míg mások (pl. hörcsögök) inkább magányos tartásra alkalmasak, mivel a természetben is többnyire csak párzáskor keresik fel fajtársaikat.
Egyes fajoknak a fent leírtakon kívül speciális igényeik lehetnek. A csincsillák, és patkányok kifejezetten aktív, mozgékony állatok, szívesen másznak és ugrálnak a ketrecen belül, ezért számukra a magasabb ketrec, és akár a több szint is javasolt a kényelmük érdekében. Ezzel szemben a tengerimalacok inkább a gyors futkározást részesítik előnyben, ezért számukra célszerűbb a hosszabb, és szélesebb ketrec beszerzése.
A csincsilláknak napi rendszerességgel van szükségük homokfürdőre is, mely által könnyebben tudják bundájukat tisztán tartani. Ehhez állatkereskedésekben beszerezhető speciális csincsilla fürdető homok (a játszótéri homok erre nem alkalmas!), melyet egy nagyobb edényben 2-3 cm mély rétegben halmozzunk fel, és naponta 1-2 óra lehetőséget biztosítsunk számára, hogy hemperegjen benne.
Etetésük
Növényevő rágcsálók
Tengerimalac, csincsilla, és degu esetében a nyulaknál leírtak a követendőek, a diéta nagy részét esetükben is a széna kell, hogy adja. Emellett kis mennyiségben jó minőségű, pelletált tápokat is felkínálhatunk, valamint különböző zöld növényi részeket, esetenként gyümölcsöket. Széna, valamint ivóvíz folyamatosan legyen kedvencünk előtt, de a száraztápot elegendő akkor pótolni amennyiben az előző napi adag (max. 1-2 evőkanál) elfogyott, a zöld növényi részeket pedig érdemes mindig frissen adni, az el nem fogyasztott részeket másnap eltávolítani.
A tengerimalacok szervezete (akárcsak az emberé) képtelen a C-vitamin előállítására, ezért a szükséges mennyiséget az eleséggel kell felvenniük. Változatos zöldség és gyümölcs etetés mellett ez általában nem jelent problémát, alkalmanként azonban érdemes lehet számukra C-vitamin kiegészítést is biztosítanunk. Ez történhet ivóvízhez keverhető készítmények formájában, táppal bejuttatva, vagy kifejezetten C-vitaminban gazdag zöldségek és gyümölcsök (petrezselyemzöld, paprika, paradicsom, kiwi) etetésével. Utóbbiakkal azonban vigyázzunk, túlzott fogyasztásuk a magas oxálsav tartalom miatt húgyúti megbetegedésekhez is vezethetnek!
A tengerimalacok és csincsillák kifejezetten érzékenyek a drasztikus étrendi változásokra, ezért bármilyen új eleség bevezetése csak fokozatosan, kezdetben kis mennyiségekben történjen.
Mindenevő rágcsálók
A hörcsög, egér, és patkány etetésének alapját egy jó minőségű táp alkossa, melyben vegyesen találhatóak különböző magvak, hüvelyesek, és fűfélék is. Emellett számukra is javasolt felkínálni kiegészítésképpen különböző friss növényi részeket, zöldségeket, gyümölcsöket, sőt alkalmanként fehérjeforrásként kis mennyiségű főtt tojást, főtt csirkehúst, kisebb rovarokat, lárvákat is.
Az emberi fogyasztásra szánt élelmiszerek (pl. édességek, joghurtok) amennyire lehet, kerülendők, sőt magas cukortartalmuk miatt az ilyen összetevőket tartalmazó állatok számára gyártott jutalomfalatok sem javasoltak.
Az etetések gyakoriságát illetően náluk is érdemes a napi rendszerességre törekedni, hörcsögök esetén az elfogyasztott táp mennyisége azonban csalóka lehet. Ha túl nagy mennyiségű eleséget kínálunk fel, a feleslegből hajlamosak raktárkészletek felhalmozására búvóhelyükön, ezért úgy tűnhet, mindent megettek amit kaptak. Ilyen esetben a több napja felhalmozott magokat, és a nem friss zöldségeket, fehérjeforrásokat érdemes a ketrec részleges takarításakor eltávolítani, és a napi etetésekkor a felkínált mennyiséget csökkenteni.
Egészségügyi tudnivalók
A rágcsálók rendkívül szapora állatok, ezért ha több eltérő nemű állatot tartunk együtt, fel kell rá készülnünk, hogy évente több tucat ivadékkal is növekedhet állományunk. Ez bizony testvérek között is előfordulhat, így ha nincsenek időben elválasztva anyjuktól, és egymástól, akár közöttük is megtörténik párosodás. Hogy ezt elkerüljük, több állat esetén érdemes csak azonos nemű állatokat együtt tartani, így a dominancia harcok száma is csökkenthető.
Bizonyos esetekben megfontolandó lehet az ivartalanítás. A hímek ivartalanítása könyebben kivitelezhető, kisebb kockázattal járó beavatkozás, de bizonyos fajoknál a nőstények ivartalanításának több egészségügyi előnye lehet (pl. tengerimalacok).
Betegség esetén a rágcsálók (zsákmányállat szerepük miatt) sokáig rejtegetik tüneteiket, hiszen a
természetben a beteg és gyenge egyedek könnyen a ragadozók prédájává válnak. Ezért, ha kedvencünk a megszokottól eltérő viselkedést, betegségre utaló tünetet mutat, érdemes minél előbb szakemberhez fordulni, mert elképzelhető, hogy régebb óta húzódó, komoly betegség áll a háttérben!
A tünetek sokszor nem specifikusak, a legtöbb betegség hasonló módon kezdődik: gubbasztás, étvágytalanság, az aktivitás csökkenése, fogyás. Egyéb, specifikusabb tünetek is előfordulhatnak:
változás a bélsár állagában és mennyiségében, nehezített légzés, tüsszögés, köhögés, vakarózás, szőrhullás, gyakori vizelés és fokozott vízivás. Sajnos rágcsálók esetében meglehetősen gyakoriak a különböző daganatos megbetegedések is.
A növényevő rágcsálók (degu, csincsilla, tengerimalac) körében - akárcsak nyulak esetében - gyakoriak a fogászati megbetegedések. Ennek hátterében állhatnak genetikai tényezők is, gyakran azonban a nem megfelelő táplálkozás, és túlzott tápfogyasztás okozza a problémát.
Kifejezetten érzékeny az emésztőszervrendszerük is, stressz hatására, nem megfelelő tápláláskor, vagy fájdalom esetén a rosthiány következtében könnyen felfúvódnak, felborul a bélflórájuk.
Ilyenkor az alábbi tünetek hívhatják fel a figyelmet: étvágytalanság, gubbasztás, fogcsikorgatás, nyálzás, fogyás, korábban sokat fogyasztott eleségek kerülése (pl. széna), a bélsár állagának és mennyiségének megváltozása, fájdalmas, puffadt has tapintat.
A szigorúan növényevő rágcsálók rosszul viselik a koplalást, az akut "gyomor/bél" panaszok gyorsan végzetessé fajulhatnak, ezért a fenti panaszok észlelése esetén mielőbb javasolt felkeresni állatorvosát!
