Menü

Rágcsálók

2019. február 27
55
Rágcsálók

Mielőtt beszereznénk bármilyen Rágcsálót…

A kisebb testű, mindenevő rágcsálók (hörcsög, egér, patkány) többnyire rövid élettartamúak
(általában 2-3 év), míg a nagyobb testű, szigorúan növényevő rágcsálók (tengerimalac, csincsilla,
degu) tovább, akár 5-7 évig is élhetnek. Vannak köztük főként éjjel aktív fajok (csincsilla, degu,
patkány, egér), esetükben jellemző, hogy napközben javarészt inaktívak, idejük nagy részét
alvással töltik, míg éjszaka táplálkoznak, futkároznak, az eközben kiadot zajhatások pedig
egyesek számára zavaró lehet.

Az esetek nagy részében kézhez szoktathatóak, de természetük egyedileg is változó, és
előfordulhatnak köztük harapósabb egyedek is, főként a kistestű rágcsálók között.
Alapvetően könnyen tartható házikedvencek, de ha nincs túl sok időnk foglalkozni velük,
érdemes számukra játékokat, tágas élőhelyet, egyes fajok esetén pedig társat is biztosítani.

Tartásuk

A legtöbb rágcsálót jól szellőző, műanyag tálcás fém ketrecben javasolt tartani. A rácsközök
mérete igazodjon az adott fajhoz, mivel a rágcsálók igazi kis szabadulóművészek, így ha túl nagy
a rés, könnyen kiférnek rajta. Aljzatnak érdemes jó nedvszívó képességű almot választani, amivel
rágcsálók esetén javasolt az egész ketrec alját befedni (pl. papíralom, pelletek, vegyszermentes
faforgács). Lehetőleg ez az alom ne legyen túlzottan poros, és elfogyasztása ne legyen egészségre
ártalmas.
Ugyan a vizeletürítést ők is szívesebben végzik a ketrecek sarkaiba, távol az etetőtől, de kevésbé
szoktathatóak alomtálcához, illetve a formált bélsárgolyókat mindenhová egyenletesen ürítik.
Emiatt gyakran (akár 2 naponta) érdemes a ketrec igénybevettebb területein almot cserélni, hogy
elkerüljök a kellemetlen szagok és az ezért felelős ammónia felhalmozódását.
A ketrecbe érdemes különböző játékokat, környezetgazdagító eszközöket beszerezni (pl.
alagutak, futókerék, búvóhely, csörgő labdák, eleségadagolók), azonban figyeljünk rá, hogy ezek
strapabíró anyagból készüljenek (a rágcsálók szeretnek mindent megrágcsálni), ha lehetséges,
könnyen takarítható vagy cserélhető legyen, és ne legyen ártalmas (pl. különböző vegyszerekkel
kezelt fák).
Bizonyos fajok (pl. tengerimalac, patkány) kifejezetten társas lények, őket érdemes legalább
párban tartani, míg mások (pl. hörcsögök) inkább magányos tartásra alkalmasak, mivel a
természetben is többnyire csak párzáskor keresik fel fajtársaikat.
Egyes fajoknak a fent leírtakon kívül speciális igényeik lehetnek. A csincsillák, és patkányok
kifejezetten aktív, mozgékony állatok, szívesen másznak és ugrálnak a ketrecen belül, ezért
számukra a magasabb ketrec, és akár a több szint is javasolt a kényelmük érdekében. Ezzel
szemben a tengerimalacok inkább a gyors futkározást részesítik előnyben, ezért számukra
célszerűbb a hosszabb, és szélesebb ketrec beszerzése.
A csincsilláknak napi rendszerességgel van szükségük homokfürdőre is, mely által könnyebben
tudják bundájukat tisztán tartani. Ehhez állatkereskedésekben beszerezhető speciális csincsilla
fürdető homok (a játszótéri homok erre nem alkalmas!), melyet egy nagyobb méretű edényben 2-
3 cm mély rétegben halmozzunk fel, és naponta 1-2 órát biztosítsunk számára, hogy hemperegjen
benne.

Etetésük

Növényevő rágcsálók esetében (tengerimalac, csincsilla, degu), a nyulaknál leírtak a
követendőek, a diéta nagy részét esetükben is a széna kell, hogy adja. Emellett kis mennyiségben
jó minőségű, pelletált tápokat is felkínálhatunk, valamint különböző zöld növényi részeket,
esetenként gyümölcsöket. Széna, valamint ivóvíz folyamatosan legyen kedvencünk előtt, de a
száraztápot elegendő akkor pótolni amennyiben az előző napi adag (max. 1-2 evőkanál)
elfogyott, a zöld növényi részeket pedig érdemes mindig frissen adni, az el nem fogyasztott
részeket másnap eltávolítani. A tengerimalacok szervezete (akárcsak az emberé) képtelen a C-
vitamin előállítására, ezért a szükséges mennyiséget az eleséggel kell felvenniük. Változatos
zöldség és gyümölcs etetés mellett ez általában nem jelent problémát, alkalmanként azonban
érdemes lehet számukra C-vitamin kiegészítést is biztosítanunk. Ez történhet ivóvízhez keverhető
készítmények formájában, táppal bejuttatva, vagy kifejezetten C-vitaminban gazdag zöldségek és
gyümölcsök (petrezselyemzöld, paprika, paradicsom, kiwi) etetésével. Utóbbiakkal azonban
vigyázzunk, túlzott fogyasztásuk a magas oxálsav tartalom miatt húgyúti megbetegedésekhez is
vezethetnek! A tengerimalacok és csincsillák kifejezetten érzékenyek a drasztikus étrendi
változásokra, ezért bármilyen új eleség bevezetése csak fokozatosan, kezdetben kis
mennyiségekben történjen.
A mindenevő rágcsálók (hörcsög, egér, patkány) etetésének alapját egy jó minőségű táp alkossa,
melyben vegyesen találhatóak különböző magvak, hüvelyesek, és fűfélék is. Emellett számukra is
javasolt felkínálni különböző friss növényi részeket, zöldségeket, gyümölcsöket, sőt
alkalmanként fehérjeforrásként kis mennyiségű főtt tojást, főtt csirkehúst, kisebb rovarokat, lárvákat is felkínálhatunk.
Az emberi fogyasztásra szánt élelmiszerek (pl. édességek, joghurtok) amennyire lehet,
kerülendők, sőt magas cukortartalmuk miatt az ilyen összetevőket tartalmazó állatok számára
gyártott jutalomfalatok sem javasoltak.
Az etetések gyakoriságát illetően náluk is érdemes a napi rendszerességre törekedni, hörcsögök
esetén az elfogyasztott táp mennyisége azonban csalóka lehet. Ha túl nagy mennyiségű eleséget
kínálunk fel, a feleslegből hajlamosak raktárkészletek felhalmozására búvóhelyükön, ezért úgy
tűnhet, mindent megettek amit kaptak. Ilyen esetben a több napja felhalmozott magokat, és a nem
friss zöldségeket, fehérjeforrásokat érdemes a ketrec részleges takarításakor eltávolítani, és a napi
etetésekkor a felkínált mennyiséget csökkenteni.

Egészségügyi tudnivalók

A rágcsálók rendkívül szapora állatok, ezért ha több eltérő nemű állatot tartunk együtt, fel kell rá
készülnünk, hogy évente több tucat ivadékkal is növekedhet állományunk. Ez bizony testvérek
között is előfordulhat, így ha nincsenek időben elválasztva anyjuktól, és egymástól, akár közöttük
is megtörténik párosodás. Hogy ezt elkerüljük, több állat esetén érdemes csak azonos nemű
állatokat együtt tartani, így a dominancia harcok száma is csökkenthető, vagy eltérő nemű állatok
esetében megfontolandó az ivartalanítás. A hímek ivartalanítása könyebben kivitelezhető, kisebb
kockázattal járó beavatkozás, de bizonyos fajoknál a nőstények ivartalanításának több
egészségügyi előnye lehet (pl. tengerimalacok)
Betegség esetén a rágcsálók, zsákmányállatok lévén sokáig rejtegetik tüneteiket, hiszen a
természetben a beteg és gyenge példányok könnyen ragadozók prédájává válhatnak. Ezért, ha
kedvencünk a megszokottól eltérő viselkedést, betegségre utaló tünetet mutat, érdemes minél
előbb szakemberhez fordulni, mert elképzelhető, hogy régebb óta húzódó, komoly betegség állhat
a háttérben!
A tünetek sokszor nem specifikusak, a legtöbb betegség hasonló módon kezdődik: gubbasztás,
étvágytalanság, az aktivitás csökkenése, fogyás. Egyéb, specifikusabb tünetek is előfordulhatnak:
változás a bélsár állagában és mennyiségében, nehezített légzés, tüsszögés, köhögés, vakarózás,
szőrhullás, gyakori vizelés és fokozott vízivás. Sajnos rágcsálók esetében meglehetősen
gyakoriak a különböző daganatos megbetegedések is.
A növényevő rágcsálók (degu, csincsilla, tengerimalac) körében, akárcsak nyulak esetében
gyakoriak a fogászati megbetegedések. Ennek hátterében állhatnak genetikai tényezők is,
gyakran azonban a nem megfelelő táplálkozás, és túlzott tápfogyasztás okozza a problémát.
Kifejezetten érzékeny az emésztőszervrendszerük is, stressz hatására, nem megfelelő tápláláskor,
vagy fájdalom esetén a rosthiány következtében könnyen felfúvódnak, felborul a bélflórájuk.
Ezekre az alábbi tünetek hívhatják fel a figyelmet: étvágytalanság, gubbasztás, nyálzás, fogyás,
korábban sokat fogyasztott eleségek kerülése (pl. széna), a bélsár állagának és mennyiségének
megváltozása, fájdalmas, puffadt has tapintat. Ha az alábbiakat észleli, feltétlenül forduljon
állatorvoshoz.

címkék: